Egyik nap kaptam egy hívást Feith Lacitól, és egy olyan dologról kezdett mesélni, ami annyira abszurdnak tűnt első hallásra, hogy csak mosolyogtam az ötleten. A terv a következő volt: wakeboardozni egy kajak négyes után… Elmeséltem a Férjemnek, és több barátomnak is ezt a projektet, és mindenki csak legyintett, hogy ezt biztos nem lehet beadni, én is elég szkeptikus voltam… Az ötlet egyébként Almási Peti kajakedző fejéből pattant ki, aki már látott egy ilyen attrakciót Angliában, hogy egy kajak négyes csapat húzott egy embert wakeboarddal. Peti ezt szerette volna kicsit továbbfejleszteni, így találta ki, hogy a Világbajnok ifi kajak négyes „fiai”: Pintér Márk, Deák Márton, Kugler Attila és Schenk Áron után egy hivatásos wakeboardos csússzon, így jöttem én a képbe! Megbeszéltük, hogy csinálunk egy főpróbát a Kopaszi-gátnál, nagyon izgatottan készültem a nem mindennapi dunai csúszáshoz! Amikor odaértem a kajakosok telephelyére, akkor elkezdtük nézegetni, hogy honnan is lehetne a startot indítani. Először megpróbáltunk egy ülő startot, de az nem működött, így jött a rácsúszásos ötlet. Feith Laci hozott a Wakeparkból egy kb. 3 méter hosszú speciális felületet, -amivel az elemek csúszófelületét borítják-, azt letettük a stégre, és jött a második próbálkozás. Kifeszítettük teljesen a kötelet, ment a jel, indultak a fiúk, én pedig elkezdtem csúszni a stégen, így már egy kis sebességgel tudtam megérkezni a vízre, ahonnan így már ki tudtak húzni a fiúk, én pedig azon ámuldoztam, hogy tényleg csúszom egy kajak után! 🙂 Körülbelül 20-22 km/h-s sebességet tudtam menni velem a fiúk, leírhatatlanul jó érzés volt, innen is nagyon köszönöm Almási Petinek, Feith Lacinak, a kajakos fiúknak, Bor Petinek és a Red Bullnak, hogy létrejött ez a világszám! Azért is világszám, mert nemcsak, hogy siklottam a fiúk által, hanem még pár trükköt is be tudtam adni: 180- és 360-akat! 🙂 De a fő attrakció majd Kecskeméten, a Madday-en lesz pár nap múlva, érkezik majd a beszámoló! A nagy örömködés után kipróbáltam a verseny kajakot, amivel 2 másodpercen belül már a Duna alján voltam, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz!! A fiúk felajánlották, hogy elvisznek az ő hajójukkal egy körre, a 3. pozícióba ülhettem be. Megmutatták, hogyan fogjam a lapátot, azzal nem is volt különösebb gond, így indulhatott a vegyes hajó! 🙂 A lassabb sebességnél tudtam tartani a tempót a srácokkal, de amikor hátraszóltak, hogy „meghoppolják” a hajót, akkor viszont majdnem eltört a kezem…:-) Olyan sebességet diktáltak a fiúk, hogy fel kellett emelnem a lapátot a levegőbe, annyi vizet kaptam a fejembe, hogy be kellett csuknom a szemem, így élveztem a kajakos száguldozást! A nagy menet után kaptam egy tanuló kajakot, azzal már jobban lavíroztam, pár perc után és pár beborulás után már tudtam lapátolni pár kört. Ezen a napon igencsak megerősítettem az immunrendszeremet, mert nem keveset sikerült innom a Duna vizéből! 🙂 Hatalmas élmény volt ez a nap!!